Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok a Montessori pedagógiáról

 

 Maria Montessori 1870-ben született; ő lett az első orvosnő Olaszországban. Filozófiai, antropológiai, és pszichológiai tanulmányok és hosszú önálló kísérletezés után sikerült kialakítani olyan környezetet és eszközöket, amelyeket alkalmasnak tartott egészséges gyerekek eredményes nevelésére. Ezt hamarosan be is bizonyította. Róma egy új munkásnegyedében, a San Lorenzon 1907-ben nyitotta meg első gyermekintézményét, amely Casa de Bambini - a Gyermekek Háza - néven került be a pedagógiai irodalomba.

 Montessori nevelési célja: a független, önmagát ellátni képes, dolgos, kreatív, önállóan gondolkodó, problémamegoldó, segítőkész, együttműködésre képes, toleráns és békeszerető ember formálása. Montessori meggyőződése, hogy minden gyermekben megvan a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, csak annak kibontakoztatását kell elősegíteni.

 Montessori reformpedagógiája nevelésközpontú. Ennek lényege, hogy minden gyermek számára biztosítani kell azokat a tárgyi és személyi feltételeket, amelyek legjobban segítik képességeinek kibontakoztatását. Koncepciójának lényeges vonása, hogy a gyerekek saját tevékenységük során tanulnak. A tevékenység azonban csak akkor jelent örömet és csak akkor célravezető, ha belsőleg motivált. Ez a tevékenység és az általa megszerzett képesség mindig újabb és újabb sikerélményt jelent számukra, és így a gyerekeknek nagyon sok örömet szerez. Véleménye szerint tehát alapfeladat olyan környezet létrehozása, amely a gyerekeket minél több örömet nyújtó, életkoruknak megfelelő és egyben képességeiket fejlesztő tevékenységre motiválja.

 

 Montessori a gyerekek mozgásigényének megfelelően könnyű, gyermekméretű asztalokkal és székekkel rendezi be óvodáit. A gyermekek számára elérhető helyre kerülnek a berendezési tárgyak. A didaktikai játékeszközöket alacsony, nyitott polcokra helyezik, ahonnan mindegyiket bármikor elővehetik, és annyiszor és addig dolgozhatnak, játszhatnak velük, ameddig szívesen teszik.

 A csoportszobák egyik sarkában kis szőnyegeket helyezett el. A gyerekek kedvük szerint vehetik elő és rakhatják a földre ezeket, hogy azon dolgozzanak, játszanak.

 Sok szép színes ceruza, papír, formálható anyag, megfelelő eszköz található a polcokon, az egyik sarokban külön polcon pedig a háztartási eszközök. Ma a gyakorlati élethez szükséges képességek fejlesztésére a kanalazás, öntögetés, szétválogatás stb. eszközei szolgálnak. Környezetük rendben tartásához gyermekméretű, szép színű háztartási eszközök állnak a gyerekek rendelkezésére. Montessori fontos elve, hogy mindennek legyen meg a maga állandó helye. A környezetnek tisztának és szépnek kell lenni, mert a szépség derűt sugároz és tevékenységre serkent.

 Montessori vezeti be az óvodákba elsőként az önkiszolgálást és a napos-rendszert.

 A falakra - a gyermekek szemének megfelelő magasságban - szép képeket helyeznek. Virágok, szobanövények kerülnek a csoportszobákba és állatokat is kapnak.

 

   Montessori ragaszkodik a vegyes életkorú csoportokhoz. Szerinte az egykorú gyermekcsoportok kialakítása mesterséges izolációt teremt, és akadályozza a szociális érzelmek kialakulását.  A vegyes csoportban, ahol 3-6(-7) éves gyerekek vannak, a nagyobbak gyakran segítenek a kisebbeknek. A kicsik sokszor figyelik a nagyobbakat, hogy azok mit csinálnak. A nagyobbak mind hősök és mesterek a kicsik szemében. Csodálják őket, megihleti őket tevékenységük. A nagyobbak készségesen nyújtanak felvilágosítást, felelnek kérdéseikre. Sajátos tanítás folyik. Az ötéves gondolkodásmódja közelebb áll a hároméveséhez, mint a felnőtteké, ezért sokszor jobban elfogadják magyarázatukat is. Olyan harmónia és kölcsönös tanítás-tanulás alakul ki köztük, ami gyermek és felnőtt között csak ritkán jön létre. A gyerekek megismerik egymás tulajdonságait, szokásait és kölcsönösen tolerálják, becsülik egymást. 

 

Kép

                                

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.